Kettőezer kilenc augusztusában érkeztem Tótvázsonyban. Vissza gondolva, nem tűnt számomra olyan rövidnek, mint ahogyan ezt Én gondoltam az elején. Nem vagyok olyan aki előre el tervezi az életét és mindent lépésről lépésre betartja és aszerint él. Szeretem az újdonságokat és szeretem az otthoni létet is. Szeretem érezni a szelet az erdőben sétálva; érezni a reggeli köd után a friss levegőt az arcomban s szeretem a csípős telet, az esőt. …

Mind ezt csak úgy tudom értékelni ha ki maradnak az életemből, ha nem is hosszú időre de kimarad az életemből. Értékelni tudom már, mert egy környezet változás sok mindent tanít és sok mindent fel erősíthet az emberekben, bennem is. Mert hogyan lehetne értékelni valamit ha nem úgy, hogy el veszítünk valamit. Vagy ha időnként ki maradoznak az életünkből. De benned élnek az emlékeid, az a sok ember és a környezet, amiben felnőttél.

Ahogyan át gondoltam az itt el töltött időmet rájöttem, hogy nagyon gyorsan el szaladt és rengeteg érzéssel, élménnyel gyarapítottam tudásomat. Olyanokkal, amelyeket magammal vihetek és hozzám tartoznak örökre.